Balatonmáraifürdőn pecázni élmény. Nem csak azért, mert èlő vízre ritkán ülök, hanem azért is, mert nekem ez már hagyomány. Hiszen 3 éve itt kezdtem el újra a pecàt pont ilyen tájban.
Emlékszem, ahogy épp akkor is tele volt a tököm a világgal, és apám meg akkoriban vette meg a nyaralót és lementem, miután megcsináltam a túrista horgászengedélyt és egy “kisebb” összeget elköltöttem a walterlandban. Sok minden változott azóta, de pld az a bot és orsó most is àllandó társam. 🙂 És persze az akkori repertoár is sokat segített a “fertőződésben”.
A pecám sokat változott. Ismerem a vizet, a környező pecásokat és a “tudakozót”, (helyi kricsmi). Ma màr le és ki merek ülni a mólóra is, magabiztosan horgászni, és úgy válogatnom a felszerelést, hogy mit vigyek magammal. (A horgász az az állatfaj, aki mindent vinne magàval)…. 🙂 Idén ez hatványozottan igaz volt, mert párom is csatlakozott hozzám, és amíg én a halakat kergettem, ő jókat napfürdőzött. Ez a kellemes kiegészítés viszont jelentősen csökkenti az autóban rendelkezésre álló, általam eddig üresnek vélt és pecacuccal megtöltött tér mennyiségét. 🙂
A horgász tehàt balga, kihívás pedig az, hogy kitaláljam mit vigyünk magunkkal… .. Na nà, hogy mindent, de erre igazából erre semmi szükség, a balatoni peca egyszerű, mint egy bot. Ha kitaláljuk mit is szeretnènk horgászni!
Mólópeca
Legnagyobb kihívás a bepakolás. A móló jó 5-600 méter és a vége jobb, főleg, ha nincs előttünk hínár. A cuccokat behúzni nem árt egy kiskocsi vagy hasonló apparat. Erre ugyan a stégen nins szüksèg, ugyanakkor a kövön nem jó ülni., mert az a fajta hosszúelőkés feeder, amit szeretek, megkívánja, hogy kényelmes, de odafigyelés lehetőségét nyújtó horgászállásunk legyen.
Ehhez feeder kar sem àrt valamint egy tàlca, amin egyenesen áll az etetőanyagos és csalis dobozka. A víz is kötelező elem, a hidratàltságról és a megfelelő megvilágítástól is gondoskodni kell, mert a hal leginkàbb sötétben mozog. Ehhez egy fejlámpa az ideális társ.
Tavaly még a móló kövét koptattam, idén az alacsony vízállás miatt közelebb kellett menni a vízszinthez, ezt így oldottam meg:
A felszerelést sem kell túlkombinálni, bár rajtam kívül mindenki valamely method technikát űzi általàban, de néha-néha látni ragyogó hosszú előkés pecàt. Érdekes még, hogy valódi (ütemre horgászott) methodot se horgászik senki, és sok dévèr úgy veszt a horgon, hogy az erőlködéstől már kb dögölve húzzák ki a félfix vagy nagy gombócos bordàs kosár mögött fél, háromnegyed óra elteltével. Hiába, itt a hal a ponyt, amiből jóeséllyel eladás lesz, kisebb eséllyel saját felhasználás, és hogy visszaengedés létezik?? Na de, vissza az én pecámhoz. Erre a számomra rövid távú, alapvetően dévért célzó pecához az EA Trinity botomat szoktam választani.
Sokat nem vàltozott a rajta levő klasszikus szerelék, de azért picit már módosítottamm hogy jobb, élhetőbb gubanc mentesebb legyen. Itt lehet nyugodtan fonott zsinórral feedert horgászni, esetünkben 0.07essel, de hogy a szerelés is könnyebb legyen és a botot is kíméljem (és persze elkerüljem a szerelèk ledobását, elvesztését), 2-3 botnyi 0.18as süllyedő monofilt is bekötöttem, ami lehetővè teszi a gubancgátló sodrat elkèszítését is. A sodratba én mindig kötök előke gyorskapcsot is.
Az előke gyári kötött, de négyet a tízből átraktam spurnira, mert az a tapasztalatom, hogy gyorsan tudnak fogyni és helyben a zacsiból kiszerencsètlenkedve sokkal könnyebb gubancot csinàlni belőle. (Na meg persze ha az ember elkezdi a szerencsétlenkedést, ritkàn hagyja abba azonnal ès jön csőstől a baj)
A peca soràn a DH baits új, kedvező árszinvonalú, alapvetően êlő és folyó vízre szànt RIVE-X etető anyagàból használtam két kilót. Egyet az epres-kagylósból, egyet pedig a natúrból. Otthon még ment a gondolkozàs, hogy melyik legyen a natúr párja, és nagy lelkesedèssel illatoltam a mangós és az ananászos csábító illatát, de az élő vízben talàn vonzóbb a kagylós, hisz itt ezt jobban ismerik a halak, ezért döntöttem így. Az anyagokat nem dúsítottam vagy épp TTX-eztem fel úgy ahogy volt, vizeztem, pihentettem. Konzerv kukoricát és folytott csontit azért raktam bele bőven, hiszen csalizni is ezt használtam. Az etetőanyag egyébként tartalmaz mindent ami kell bele, nem kell magunkkal vinni a boszorkàny konyhàt. (Említettem, hogy a móló bő fèl kilóméter hosszú, és a távoli végén alakítottam ki horgàszhelyemet?)
A jó dévér pecához màrcsak az este kell, amíg az ember betermeli a kis kosárral az anyag felét. Utànna csak győzze a jó dévèr kapàst szedni. Mert mozgalmas peca lesz, ha beàll elénk a keszeg. 🙂 Na, és a horogszabadítót se hagyja otthon a kedves horgász. Sajnos a teríték fotó a halvédelem és a sötét okán sem jó ötlet. A dévér hamar döglik a szákban, a víz is kevés és pisi meleg.
Csatipeca
Ez az a peca, ami a legtöbbet módosult az idő alatt, de ehhez sem kell sok flanc, csak ha az ember ragaszkodik az elképzeléséhez. Sokan itt is a method hosszabban áztatott verzióját művelik. A célhal itt is a keszeg, kárász, ponty. Elérhetősêge természetesen a tökben. Azonban több év megfigyelése, hogy ezek a halak rendkívül óvatosan kapnak, még úszós készségre is. Idén nyárra egy olyan felszerelést választottam hát, ami kombinálja a brutàl erőt nêmi finomsággal és érzékenységgel, ez pedig egy 6 méteres margin pontyos rakó.
Ez a rakó lehetne akár egy brutál erős spiccbot, annyi különbséggel, hogy nincs akkora zászló, a terhelést egyértelműen a gumi kapja. Plusz ugye 3 méterre bontható a topset, így sokkal könnyebb kezelni. Egy ilyen rakót az ember simán hátrarak még egy hokedlin ülve is, én a stég ad adottságait, hiányossàgait használtam ki erre. A zászló lehetne rövidebb, bő méteres vizem van, ami befele azért mélyül, az úszószárnyi fektetett előke ott már érintő. Ami változhatna, hogy a gyári szerkó helyett még kisebb teherbírású úszóval próbálkozok, mondjuk gyárilag patronra készítettel. Van is ilyesmim, de győzött a kényelem. Itt azért mèg még kipróbálnám Füredi Krisztián híres piros szerelékét! Bár az sem patronos úszóra épül!
itt is a sötét hozott eredményt, és talán még eredményesebb ha etetek, de ezzel a halat és a környezetet is zavarom. Csak a főtt magmix ment be előetetésként a java, kèt nap reggel és este. Erre horgásztam csontival. Itt előző évek alapján még lehet kukoricát is festeni, de ez is elmaradt most. A Csonti így is elégnek bizonyult, mert jött rendes ponty, csak epp nem jött ki, és a helyi óvoda képviseltette magát mutatva acsatorna vizi életének változatosságát. Ezen felül szêp kárász kb 20 percenként el-elódalgott a szereléssel, és beugrott pár akkora törpe is, ami már nem a bossúságot okozza az embernek!
Összefoglalva az élményfaktor mèg mindíg ugyanaz, a pecás talán ügyesebb, de túl is gondolja a dolgokat néha. A Balaton pedig csodás, csak nagyon-nagyon sok víz hiányzik belőle!
Az, hogy mi kell egy ilyen pecához, azt írásomban megtaláljátok!
